- Baszódj meg, Daiki! – fordultam meg reflexből fejbe verve a mögöttem álló személyt – Te eszednél vagy? – tapogattam a nedves, ragacsos pólómat, ami erősen kötődni kezdett a hátamhoz.  Lekaptam magamról a felsőmet, miközben a fürdőm felé vettem az irányt.

- Te mondtad, hogy hűtselek le… - vágott ártatlan képet. Bambán néztem rá visszafordulva az ajtóból. Ez tuti nem normális. Ragacsos kezemet törölgettem a már teljesen átázott pólómba.

- Mégis ki kért meg arra, hogy dugd a jégrémet a pólómba? Hallottál már olyanról, hogy ventilátor? Vagy esetleg lég kondi?

- Gyorsabb megoldásnak gondoltam a jégkrémet. – Nem álltam le vele veszekedni, mert tudtam mi lenne a vége. Szememet forgatva és fújva egyet, mint egy morcos cica, beléptem a fürdőbe, majd magamra csaptam az ajtót.

Hogy lehet valaki ennyire balfasz? Én pedig mért vagyok ilyen hülye, hogy felengedtem magamhoz? Nagyon jól tudtam, hogy tenni fog valami baromságot.

Ahogy beléptem a kabinba megengedtem a vizet. Összerezzentem a jéghideg cseppekre, majd lassan hozzászoktam, ahogy langyosodni kezdett.

Ez tényleg rohadt jó. Van vagy kint negyven fok a szobámban pedig vagy harminc, annak ellenére, hogy a függöny behúzva és az ablakok is csukva, így nem tud bejönni a meleg viszont a lég kondi nem sokat használ. Komolyan, annyit nyavalygott, hogy átjöhessen, de egy nyamvadt ventilátort nem tudott volna hozni. A lég kondi pedig a nappaliban van, amitől most távol szeretném magamat tartani, de nem ecsetelem, hogy miért.

Kiengedtem egy sóhajt és a csap felé nyúltam. Akkora frász jött rám, hogy még az eddig csukva tartott szemeim is kipattantak.

- Jesszus! Te mi a jó életet csinálsz? – rántottam el kezeimet, ugyanis egy másik kéz lapult a csapon.

- Jöttem veled együtt lehűlni. Én megtartom a szavamat – vigyorogta a képembe. Igen, hazafelé jöttünk és azt bizonygatta, hogy ő majd lehűt, csak had jöjjön át. Félre ne értsétek! De… azt hiszem, hogy mégis úgy gondolta azt a lehűtést. Szóval, jöhet a kérdés. Hogy lehetek ekkora barom, hogy nem veszem a célzást? Megsütött a nap vagy mi a fene?

Várjunk egy kicsit. Most visszatekerünk egy pár résszel.

A suli utolsó hetének is vége szakadt. Sikeresen aszalódtunk egyet a napon, elvégre hol köszönnének el és kívánnának a tanulóknak és minden egyéb lénynek kellemes nyarat? Amint vége lett a hosszúnak tűnő elköszönésnek, szó nélkül fordultam a hazavezető út irányába.

- Kai!

Csak ezt ne! Nagy örömmel a képemen fordultam a hang irányába.

- Mi a francot akarsz már? – kérdeztem a lehető legudvariasabb formámban.

- Nyűgösek vagyunk? Akarod, hogy lehűtselek? – jelent meg egy mosoly Daiki arcán. Néztem rá bambán akárcsak azok a sárga izék, amik furcsán beszélnek.

- Akarja a faszod – jelentettem ki semmitmondó arccal, mint egy animében és visszatértem utamhoz.

- Na, engedd, hogy átmenjek! – Nem hallottam még srácot így könyörögni. Ja, de. Csak az a srác szőke és csillognak körülötte a dolgok. Megkockáztatom, hogy még a tüsszentése is lélegzetelállító, legalábbis a csajok többségének és némely pasi szerint.

- Túl sokat lógtál Akihidével? Kezdesz olyan idegesítő lenni, mint ő.

- Szóval, amúgy nem vagyok az? – mosolyogta sejtelmesen.

- Ne álmodj Csipkejózsika, attól még balfasz maradsz –vettem fel a leglehengerlőbb mosolyomat.

- És ezt a balfaszt most beengedted az ajtódon – vágta rá vigyorral a képén.

- Légy átkozott! – morogtam lerúgva magamról a cipőimet és a konyhába sietve. Hogy miért nem dobtam ki a házból? Mert már kiderült, hogy erősebb nálam és nem akarok kockáztatni. De nyugalom, aggodalomra semmi ok! Az edzésnek már nekiálltam! A tervek az asztalon hevernek. Végül is a programot már összeírtam, nem? Akkor vehetjük annak, hogy neki kezdtem az edzésnek. Annyira csábító volt az a jégkrém és a lég kondis nappali. Úgy, mint most.

- Nesze – Vágtam hozzá egy az előbb említett édességet.

- Kösz… - nézett rám meglepve. Nem hitte, hogy ilyen kedves tudok lenni, mi? Hát jól jegyezze meg, mert álmaiban se leszek ezentúl kedves vele!

Elérve a nappali ajtajához, nevetést hallottam. Nem volt teljesen csukva így belestem a résen. Nem sokat láttam, de amit biztosra mondhatok, azok lábak voltak, amik a kanapéról lógtak le. Azt hiszem, a szobámba kell mennünk. Ha négy lábat látsz egymásba gabalyodva, jobb, ha nem lépsz be abba a helyiségbe. Mégis ki mondta, hogy hazahozhat valakit a bátyám? Ezért még számolunk!

- Kai- Amilyen gyorsan csak tudtam befogtam a száját. Mutató ujjamat számra tettem és csendre intettem. Fejemmel a lépcsők felé biccentettem és lassan elvettem a kezemet ajkaitól. Bizsergett a kezem és hiányérzetem támadt, de nem tudtam, hogy mitől. Ahogy felértünk a szobámba halkan becsuktam az ajtót.  Kifújtam a bent rekedt levegőt.

Belegondolva, elég hangosan jöttünk be az ajtón, lehetetlen, hogy ne hallottak volna minket. Tuti direkt csinálta, ezért még megfizet! A lég kondiért folyó harc nem ért itt véget!

- Most már tényleg hűtsön le valaki… - sétáltam az ágyamhoz, hogy bedőlök oda, de itt jött annak az idiótának a hülye ötlete.

Innentől pedig tudjátok.

- Te! – fordultam felé nem foglalkozva meztelenségemmel – Egész úton ezt a tervet forraltad ellenem? – mondtam lángba borult szemekkel.

- Dehoogy – húzta el az o betűt nyomatékosítva – Ezt még az ünnepségen terveltem ki – mondta egy nagy mosollyal arcán, mintha ez csak természetes volna. Ilyenkor kérdezi meg az ember magától, hogy lehettem ekkora vaksi? Meghívatta magát, anélkül, hogy észrevettem volna. Jól ismeri a gyengepontom. És valljuk be, hogy nehezen tudok egy dologra koncentrálni, főleg ha folyamatosan szóval tartanak. Esélyem se volt felfogni, hogy épp elakarja vonni a figyelmem, persze sikerült is neki, mint legtöbbször, vagy épp mindig.

- Szóval, mit akarsz? – fontam össze karjaimat mellkasomon. Már láttam, hogy nyitja a száját, de megelőztem valami isteni sugallatra. – Ha azt mondod, hogy „Téged”, menten tökön rúglak – vontam fel egyik szemöldököm.

- Most lelőtted a poént – szomorodott el. Na persze tudod ki hiszi ezt el! – Akkor – szemei levándoroltak, amiket követtem sajátommal. Meglepődnétek, ha azt mondanám, hogy vörös lettem, mint az égő kemence és nemesebbik részemhez kaptam? Na ugye!

- M-menj má’- - Elkapta mindkét csuklómat és nem engedett. Kíméletlenül találkozott hátam a hideg csempével, mire felszisszentem. – Te vadba-

Határozott mozdulatokkal birtokba vette ajkaimat. Olyan szorosan zártam össze őket, ahogy csak tudtam. Súrlódást éreztem lábaim között. Valami hozzádörgölőzött férfiasságomhoz. Ingje teljesen átázott és ahogy hozzám nyomult forróság öntötte el a testemet. Kívül a levegő jéghidegnek tűnt a belső hőmhöz képest. Lehet, hogy ez nem belőlem, hanem Daikiból árad? Akkor mért belülről érzem?

- Daiki – próbáltam ellenállni, de amint kinyitottam a számat máris rátapadt és tovább ostromolta. Combomhoz valami kemény nyomódott, mire hasamban megugrott valami, ami sokkal erősebb érzést váltott ki az előbbieknél. Sikerült belőle erőt szereznem és eltoltam magamtól. Még ha csak egy kicsit is.

- Azt mondtad, hogy… - vettem egy mély levegőt, mert alig jött hang torkomra – hogy lehűtesz, nem pedig feltüzelsz… - Égett az egész testem és ziháltam. Fejemet elfordítottam tőle, de kezeimet mellkasán hagytam, hogy könnyen eltudjam tolni magamtól.

- Mindennek megvan a sorrendje – Borzongás futott végig a fejem búbjától a lábujjamig, amik összerándultak. Még mindig zúgott ránk a víz. Összeszorítottam a fogaimat és egyre több erővel toltam el magamtól a srácot. Ez nem normális. Mit suttog itt a fülembe, és a lehelete annyira égeti a bőrömet. Még mindig nem néztem rá, viszont éreztem egy nedves dolgot a fültövemnél. Egyre lejjebb haladt én pedig önkénytelenül döntöttem hátra a fejemet, hogy többet érezzem. Nem kellene engednem, de totál elborította az agyamat a köd.

- Kai, ébredj – Szinte dorombolásnak hallottam azt az ismerős mély hangot, ami csak egy személyhez tartozhat. Lassan nyitogatni kezdtem szemeimet és egyre jobban élesedett előttem a kép. – Jó reggelt, Szerelmem –Egy eszméletlenül szexi mosolyt kaptam ébresztő gyanánt.

- Aludni ak… - annyira elhalkult a hangom, hogy szerintem ki se ejtettem a mondat végét, csak magamban. Mérhetetlenül nagy fáradtságot éreztem testemen és nem bírtam rávenni magam, hogy a szemem nyitva tartsam.

- Kihűl a reggelid, Sze – egyre közelebbről hallottam –rel – már éreztem a forróságot a fülemnél – mem –Ismét nyitogatni kezdtem szemeimet és ekkor vettem észre azt a bárgyú vigyort Daiki arcán. Tágra nyílt szemekkel lestem rá. Az előző pár perc lepergett előttem és végül tudatosult bennem, hogy mi is folyik körülöttem. Akkora hévvel ültem fel, hogy lefejeltem a felettem tápászkodó srácot. Mivel már jól megedzettem koponyámat, már csak akkor törődtem a lüktető fájdalommal, mikor a fekete démonra csaptam a szobaajtómat.

- Húzz vissza a pokolba és maradj csak ott Sötétség Királya! – kiabáltam még egyet neki a hirtelen kapott erőmmel.

- Na – máris hallottam a könyörgő hangot – Kai, pedig tegnap olyan édesen simultál a karjaimba.

- A fenéket simultam én a karjaidba! Rám erőltetted az egészet! – Kiabáltam az ajtónak.

- A második menetben már nem ellenkeztél, ha jól emlékszem… - Ezzel a mondatával totál megtelítette azt a bizonyos poharat. Percekig nem szólaltam meg. Daiki már kérdezgetni kezdte, hogy itt vagyok-e. Hirtelenjében kivágtam az ajtót és a fekete hajúra ugrottam olyan ötlettől vezérelve, hogy most azt a maradék valamit is kiverem a fejéből. Látszott rajta, hogy erre nem számított így meglepetésében elveszítette egyensúlyát és mindketten felborultunk.

- Aú, ilyet ne csinálj, basszus! – dörzsölgette beütött fejét, miközben felült, már amennyire engedtem neki, mivel ölében kötöttem ki az esés következtében. Néma csendben ültem és észre se vettem, hogy kezeim nem épp a legideálisabb helyen helyezkednek el. Meredten bámultam le az említett testrészemre, amik Daiki lábai között landoltak. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen kis merész leszel, Kai – mondta eszméletlenül izgató mosollyal.

Na várjunk csak. Milyen mosollyal?

Idegesítő vigyorral a képén nézett végig rajtam. Összehúzott szemekkel néztem a zöld íriszeibe.

- Ha még használni szeretnéd eme – dőltem kicsit előre így ágyékán támaszkodtam meg jelzés gyanánt – testrészedet, ajánlom, hogy ne húzd fel még jobban az agyamat. – mondtam. - Csak hogy tudd. – Hajoltam füléhez. – Ha még egyszer az akaratom ellenére csinálsz velem Bármit – hatásszünetet tartva folytatom – letépem a farkadat és a suli kapujára aggatom.

- Hehe, ez nem hangzik túl jól… - nevetett fel erőltetetten.

- Ha felfogtad végre, akkor tűnés haza! – Tápászkodtam fel és visszamentem a szobámba.

Ezek után nem tett semmi furcsát.

Egy héttel később~

Már javában folyik a nyári szünet és még mindig nem csináltam semmi érdekfeszítő dolgot. Végül nem tudtam meg, hogy kivel fetrengett a bátyám a nappaliban, amit nem is furcsállok, mert eddig sose volt rendes barátnője. A leghosszabb kapcsolata, amit nem is hívhatunk még nagyon jó szándékkal se annak, talán két hétig tartott.

Amit viszont furcsállok az Daiki viselkedése. Mióta közöltem vele azt amit, nem zaklat a perverziójával és legfőképp nem hívatja meg magát hozzám. Talán túl erősen fogalmaztam? De végül is ez pont így van jól!

Próbáltam nem foglalkozni vele, de valami mélyen belül még mindig szurkált, hogy derítsem ki mégis mi lehet a baja.

- Daiki, mondtam, hogy itt ne… Menjünk fel hozzád! – csivitelte egy idegesítően vékony hang. Épp sétálgattam, mikor megláttam a fekete hajút azzal a szőke fruskával.

- Hmm… Akkor a szobámban folytatjuk! – meglepődve néztem a párt, aki egy pillantást sem vetve rám elsétáltak mellettem. Kizárt, hogy nem látott! Szó szerint kiböktem a szemét! És mégis mit csimpaszkodik belé az a liba?

Tovább sétálva mérgelődtem magamban, miközben hátrapillantgattam, míg láthattam őket. Amint eltűntek szemeim elől, száznyolcvan fokos fordulatot vettem és elindultam Daiki háza felé. Észre se vettem magamon a feszültséget, csak mikor megálltam az említett ajtaja előtt. Kifújtam a levegőt, ami reszketve hagyta el ajkaimat.

- Áá, basszus… Most meg mért vagyok ideges? – Ahogy odaértem lendületből nyomtam meg a csengőt és csak utána eszméltem fel, hogy mit tettem. Kattant a zár és egy félmeztelen srác nyitott ajtót. Tágra nyílt szemekkel néztem az előttem álló ismeretlent.

- Hát te meg ki vagy, kicsi fiú? – Szóhoz nem jutottam a hatalmas ember láttán. Tuti van vagy két méter!

- Izé… Én… Daikit keresem… - hebegtem-habogtam. Hű de menő vagyok…

Egy ideig csak nézegetett, majd kitárta előttem az ajtót.

- Daiki, hozzád jöttek!

- Jöjjön fel! – hallottam azt a mély összetéveszthetetlenül izgató hangot.

- Hallottad. Menj csak –egy bíztató mosollyal ajkain. Csak bólintottam és megindultam a lépcső irányába. Egyre jobban kezdtem idegeskedni. Nem hívott volna fel, ha egy csajjal csinálná épp. De az is lehet, hogy másra számít. Úristen! Hármasban csinálják? Vagy várjunk… Az előbbi sráccal is? Négyesben? Te jó ég ez túl sok nekem…

Kezdett a fejem is belezsibbadni a sok marhaságra, amit generált. Biztos nem erről van szó.

- Na mi az, nem mész be, Hamupipőke?

- Jááj! – kiáltottam fel nem túl férfiasan a mögöttem megszólaló férfinak hála. – Basszus, majdnem kiugrott a szívem.

- Bocsi, nem akartalak megijeszteni – kezdte – csak úgy megálltál itt, hogy azt hittem állva alszol. Vagy talán hallottál valamit bentről? – hajolt egészen közel fülemhez.

- Mégis mire gondolsz…? – szólaltam meg halkan.

- Nyiss be és megtudod… - karolta át vállam egyik karjával és bal kezemre tette kezét. A kilincshez húzta és lenyomta vele. Arra a látványra nem számítottam, ami bent fogadott.

- Mi a… franc? – néztem a zöld íriszekbe, amik meglepődve tekintettek vissza rám. Daiki a lány felett térdelt, akin nem mellesleg nem volt felső és épp a melltartót kapcsolta ki elől az említett srác. Ezek tényleg azt teszik.

Megrökönyödve álltam az ajtóban, majd hátulról tuszkolni kezdett valaki befelé.

- Mi-mi-mi-mi csinálsz? – néztem hátra ijedten a mosolygó férfira.

- Csatlakozzunk! Már vártunk rád Kai! – mondta még mindig hatalmas vigyorral arcán.

- Hee? Várj! Tuti összetévesztesz valakivel! Én nem az vagyok, akinek hiszel! – hozta rám a frászt, mikor egyre közelebb értünk az ágyhoz.

- Dehogynem, Kai Ichimura vagy – mondta teljes nyugalommal.

- Mi van? – Végre Daikira néztem, aki meglepetten nézett még mindig, majd egyre nagyobb vigyor lett arcán. Az ágyhoz értem, ahol kinyúlt felém és csuklómnál fogva berántott az ágyba, oda ahol az előbb még a csaj feküdt. Észre se vettem, hogy mikor kelt ki az ágyból, hogy helyet adjon nekem.

Daiki felettem térdelt, míg a két ismeretlen személy az ágy oldalán támaszkodott és mosolygott le rám.

Minden kavargott bennem. Nem gondoltam volna róla, hogy tényleg ezt fogja tenni. Összeszorítottam szemeimet és gondolkodás nélkül kiabáltam fel a sikertelen szabadulás után.

- Én nem akarom velük csinálni! – Ismét rángatni kezdtem kezeimet, csukva tartott szemekkel.

- És velem? – végig futott a borzongás a testemen. Szóra nyitottam számat, de végül visszacsuktam. Megvártam, míg a kellemes borzongás alábbhagy.

- Te más vagy… - nyitottam ki szemeimet, hogy találkozhassanak azokkal a fénylő smaragdokkal.

- Helyes – kábultan engedtem magam a csókja hatásának. Hosszan kitartottuk, még azt sem vettem észre, hogy mikor mentek ki az ismeretlenek a szobából.

- Daiki – szólaltam meg suttogva – hűts le – mondtam átkarolva nyakát.

- Yes, my Lord! – idézett egyik kedvenc animéjéből.

- Most elbasztad a hangulatot… - sóhajtottam és számmal befogtam övéit.

Másnap~

- Ezt nem mondod komolyan! Ti átcsesztétek az agyamat? – keltem ki magamból, az ágyból úgyszintén kiugrottam, mikor azt kellett megtudnom, hogy a tegnapi csak egy kis színjáték volt és a reakciómra volt kíváncsi.

- Ugyaan – emelte fel kezeit védelmezőn maga elé –, mikor Aikonak meséltem rólad és, hogy egyszer engedsz utána meg hogy viselkedsz velem… - gondolkodott el azon, hogy folytassa – megakart viccelni téged.

- Ha?! – emeltem égnek szemöldököm.

- Jó reggelt édes kis galambkáim! Na, megvolt a „Szerelmi vallomási szex”? – vágódott ki az ajtó és a tegnapi szőke üstök került bele a látómezőmbe. Szóval ő Aiko. – Ó! Azt hiszem igen – kuncogta, mikor végig nézett rajtunk. A takarót fogtam magam előtt, mivel a döbbenetem nagyobb volt, mint az az ötlet, hogy felrángassam magamra a ruháimat. Valójában azt se tudom, hogy mi merre lehet, mert Daiki lerángatta rólam és eldobta a fenébe. Persze mindegyiket más helyre. Világosban megnézve a szobát olyan, mintha végigsöpört volna egy hurrikán.

- Hát nem igazán… - sóhajtotta Daiki. – Vagyis szex az volt bőven, de nem hallottam semmiféle szerelmi vallomást – duzzogta.

- Még van merszed ilyet mondani? – kérdeztem fenyegetően. Ártatlan képet vágva nézett rám. – Rohadt gyorsan állj fel… - kezdtem halkan - Most! – mondtam, mikor meg se mozdult. Nem törődve meztelenségével felállt és közelebb lépett hozzám. Ránéztem és megfogtam csuklóját. Olyan hirtelen rántottam magamhoz, hogy fel se eszmélt, mikor ajkaink összeértek. Épp csak egy puszit adtam neki, de máris kint találta magát a szőke csajjal egyetemben. Szerencsémre a kulcs a zárban volt és azonnal elfordítottam benne.

- Hé! Ez az én szobám! – ocsúdott fel meglepettségéből.

- Ez van! Kölcsön veszem a fürdőszobádat! Ti meg maradjatok csak kint! – mondtam, majd betrappoltam az említett helyiségbe, hogy végre tényleg lehűtsem a testem ebben a hőségben.

Vége?!