Avagy élet a felsőfokon

Az eső halkan kopogott a repedezett aszfalton egyre sötétebb foltokat hagyva maga után, míg nem szakadni kezdett. Egy fekete alak járta az éjszakai utcát sóhajtozva. Teljesen bőrig ázva sétált előre, hátra se nézve. A lámpa fénye pislákolni kezdett, majd végleg kihunyt és nem fénylett ismét…

- Állj, állj, állj, állj... Állj! – hangzott fel egy igen mérges hang. – Fejezd már be! Ez most mégis milyen történet akar lenni? – fintorgott a sötét alak… - Mondom hallgass!

….

- Nos, most hogy így elhallgattattuk a narrátort, kezdetét veheti az igazi történet.

A történet egy apró, fekete kiskutyáról szól. Még kölyökkorában rakták ki szegényt az utcára egy kis karton dobozban. Sötét éjjel volt, az eső szinte ömlött és a kiskutya már remegett a nyári zápor hatására.

- Háápcii… Esküszöm… ha megtalálom azt, aki kitett a nyílt utcára, azzal… háápci… - zsörtölődött magában.

- Most ÉN mesélek! Hallgass már! - ….

Szóval, már nagyon fázott a kiskutya, de ekkor egy hatalmas teremtmény tornyosult fölé.

- Gyááh, most megfogok haalniii…! – dehogy halsz meg, ez nem egy horror történet!

Húha, azt hiszem valaki mérges.

…

Folytassuk…

A hatalmas lény leguggolt és mosolyogva nézett a feketeségre.

- Haza akarsz velem jönni? – kérdezte, miközben kezét felé nyújtotta. A kutyus szemei csillogni kezdtek és boldogan tartott az idegennel. Az ember, közben kiderült, hogy nem egy szörnyetek csak egy halandó emberi lény, ölben vitte hazáig.

És így kezdődött az én történetem. Én lennék az a kiskutya, akit az utcán talált meg Naoki. Már két hosszú év telt el mióta befogadott. Azóta nagyon mély lett a kapcsolatunk. Egyébként fiú kutya vagyok és a Kuro nevet kaptam a színem miatt.

Boldogan, farok csóválva vártam a gazdámat a bejárati ajtó előtt.

~ Mikor jön már? Mikor jön már? Mikor jön már? – néztem ki az ablakon, majd az ajtóra pillantottam, ezt úgy százszor megismételtem, mikor a kilincs megmozdult és kinyílt az ajtó. Abban a pillanatban elrugaszkodtam és rávetettem magam a gazdámra.

- Kuroo… nyugi… jól van, jól van. – simogatta meg a fejem búbját, miközben össze-vissza nyalogattam. – Most már szállj le. – nagy nehezen lemásztam róla, majd megvártam, míg bezárja az ajtót. A zár kattant én pedig hátulról öleltem át Nao-t.

- Kuro mit mondtam az átváltozásról? – kérdezte higgadtan, vagyis inkább próbálta higgadtan kérdezni, de ez ugye nehezére esett amellett, hogy folyamatos csókokkal ostromoltam a nyakát, közben kezeim már elvesztek a pólója és a nadrágja alatt.

- Kuro, fejezd be! Most ez… nehm…ah… - döntötte fejét az ajtónak, közben kezeit ökölbe szorította.

- Nao… mondd, hogy kívánsz… - suttogtam a fülébe, mire éreztem, hogy a test hője emelkedni kezdett még ennél is jobban. Egyik kezemmel megfogtam az állát és felemelve oldalra döntöttem, hogy megcsókolhassam. Lassan közelítettem felé, elveszve homályos tekintetében.

- Kuro! Ül! – hallottam meg a parancsot és akaratlanul szót fogadtam.

- A fene… pedig már majdnem… - csettintettem egyet. Gazdám csak a fejét fogta és sóhajtva megigazította a ruháját.

- Mit mondtam a hirtelen átváltozásról? – lehajtott fejjel hallgattam a szidást. Igen át tudok változni emberré, ezt pár hónapja fedeztem csak fel és azon nyomban el is lettem tőle tiltva, mert mindig letámadtam Nao-t. Habár csak félig tudok átváltozni, mert füleim és farkam is megmarad. Az emberek pedig nem néznék jó szemmel az ilyet az utcán.

- Sajnálom… - motyogtam és kiskutyaszemekkel néztem fel rá, már a saját fekete kis alakomban.

- Ne csináld ezt… tudod, hogy így nem tudok rád haragudni.

~ Persze, hogy tudom, pont ezért csinálom. – gondoltam elnyomva egy gonosz kacajt. Végül megenyhülve odabújhattam hozzá, persze csak állatka alakomban.

Késő estefelé egy fura vinnyogásra ébredtem fel. Füleim kihegyeződtek és a zaj felé vettem az irányt. Kinézve a szoba ablakon egy fehér gombóccal találtam magam szembe. Farkasszemet néztem a sárga szempárral, majd kicsit oldalra döntöttem a fejem, mire az előttem lévő állat is. Másik oldalra fordítottam buksimat erre ő is. Akárcsak egy tükör, habár nagyon nem hasonlítunk, tiszta ellentét. Én egy fekete kutya ő meg egy fehér macska. Elkezdtem rá ugatni aztán megpillantottam azt a gúnyos mosolyt az arcán, erre bedühödtem és kaparászni kezdtem az ablakot.

- Ngh… - hallottam Nao-t, hogy épp mozgolódik, majd rám pillant.

- Kuro… fejezd be. Hajnali két óra van. – nézett az ágy melletti szekrényre, ahol az óra pislogott rá. Csak azért se hagytam abba ezért felvette az óra mellett lévő szemüvegét és odajött, hogy majd elvonszol az ablakból. Mivel nem vagyok már olyan kicsi, ezért erőm is több van és nehezére esett, hogy akár egy kicsit is elemeljen az ablak mellől. Végül még pár erőlködés után az ablakra tévedt a tekintete. Egy ideig csak figyelte a fehér gömböt, majd kitárta az ablakot.

- Szia. Eltévedtél? – nézett rá Nao azzal az ellenállhatatlan mosolyával.

~ Nee! Nao neee… Elevenen fog felfalni! Ez egy álnok macska! – üvöltöttem magamban, de csak nyüszítésnek hallatszódott Nao számára. Megint megszegve a szabály emberré változtam.

- Be ne engedd! – kiabáltam rá, mikor már a kezében tartotta azt a szőrcsomót.

- Kuro ne legyél ilyen. Nézd… - mosolygott a bújó vattapamacsra. Duzzogva elfordítottam a fejem.

- Rendben. Légy vele boldog… - mondtam és kimentem a szobából. Lementem a földszintre és lefeküdtem a kanapéra kutyaformámban. ~ Nao… miért nem jössz utánam? – néztem a lépcsőre, de semmi hangot nem hallottam. Nyüszítve hunytam be a szemeimet és próbáltam elaludni.

- Shi…ahh…ngh… - pillanatok múlva talán, de ebben nem voltam biztos. Lehet, hogy alvásból ébredtem már nem emlékszem. Furcsa hangokat hallottam az emeletről leszűrődni. Rögtön felszaladtam és azt sem vettem észre, hogy mikor változtam emberré.

- Nao! – csaptam ki a szoba ajtaját. Hihetetlen látvány fogadott. Egy sápadtbőrű férfi tornyosult az egyetlen gazdám felett, érkezésemre felém fordult. Szemei aranysárgán csillogtak. Nao kezei és lábai is ki voltak kötözve. A hihetetlen látvány hatására elbambulva néztem a jelenetet ugyanis mindketten meztelenek voltak, velem együtt ugyebár, mivel csak felindulásból vettem fel ezt a formát, nem volt időm ruhát felvenni. A nyálam csorogni kezdett.

- Kuro! Segíts, ne a nyálad csorgasd! – parancsoltak rám, mire félig visszatértem.

- I-igenis! Mit képzelsz? Rajtam kívül senki nem kötözheti ki Naot és teheti a magáévá!

- K-kuro… - nézett rám gazdám vörös arccal. Hogy az idegességtől-e vagy a zavartól, azt nem tudom, talán mindkettő?

A férfi szó nélkül leszállt a tulajdonomról és felém közelített. Hosszú fehér haja a derekáig leért. Kezeit vállaimra tette, majd nyakam köré fonta és magához húzott, de nem csókolt meg.

- A tiéd lehet… - suttogta ajkaimnak. – Nekem te kellesz. – ekkor megnyalta felső ajkamat, közben egyik keze lecsúszott kezemre és az ágyhoz húzott. – Rajta. Csak nyugodtan. – állt meg hátam mögött és kicsit megtolva lehuppantam az ágyra.

- N-nao… - hangom kicsit megremegett. Sajnálom, a kutyák gyakran kanosak…

- K-kuro… ne merd… - próbáld fenyegető lenni. Kezeim vándorútra indultak a testén. Kezei feje fölé voltak kikötve így teljesen rámászhattam ellenkezés nélkül. Elhelyezkedtem a lábai közt, miközben kezeim mellkasán tevékenykedtek. Előrehajoltam szájához, hogy megcsókolhassam. Meglepetésemre nem, hogy rám parancsolt volna, hanem vissza is csókolt.

- Oldozz el… - suttogta a csók után mélyen a levegőbe kapva. Kutya létemre engedelmeskedtem a közvetlen parancsnak. De talán kár volt. Épphogy leszedtem a kötelet megfordította a helyzetet és alulra kerültem. Szemüvege lekerült róla. Abban is szexi, de nélküle…ahh… Fekete haja az izzadságcseppek hatására homlokához tapadtak, amitől szemeit alig lehetett felfedezni. Izmos teste meg-megremegett. Egyszóval elélvezetes látványt nyújtott. Igen… azt hiszem csak attól, hogy ránéztem elmentem…

- Ááh… sajnálom! – ugortam volna fel, de kezeimnél fogva visszanyomott az ágyba. – Nagyon sajnálom! De ez a látvány eszméletlen, nem gondoltam volna, hogy ilyen…

- Fogd már be a szád… - hajolt az ajkaimhoz és olyan hévvel csókolt meg, hogy azt se tudtam, hogy hol vagyok hirtelen. Talán percek is elteltek a csók közben, ugyanis a levegő vészesen fogyott és már a fulladás szintjén voltam. Amint elvált ajkaimtól mellkasa gyors ütemben emelkedett és süllyedt. Bal kezét szájához emelte és ujjait kezdte szopogatni. Ha azt hittem, hogy ennél erotikusabb nem lehet, akkor azt a tényt, hogy a derekamon ült eddig, de mikor kicsit megemelkedett és ujjaival kezdett játszani annál a kívánatos lyukánál nem vettem figyelembe. Elveszve a látványban csak arra lettem figyelmes, hogy befejezi a játszadozást magával és ismét merev hímtagomat helyezi az előbb említett… szóval… khm… igen… Most már igazából is az enyém lett Nao! Egy ideig bírtam, tűrtem, ahogy fel-le mozog, és csak mellkasát simogathatom, de ennyi volt a tűrőképességem és ismét én kerültem fölénybe.

- Áh…Ngh… - egyre szexibb hangokat hallatott az édes gazdám magamból, mikor valami furcsát éreztem magam mögül. Akaratlanul is megálltam a mozgásban, mikor hátrapillantva a fehér szőrcsomót vettem észre, ahogy az ÉN fenekemmel játszadozik.

- Mi.. a fenét… Ah… - fogaimat összeszorítva remegett a testem.

- Ku…ro… - lepillantottam az alattam fekvőre. Egy forró leheletet éreztem fülemnél, majd  borzongás futott végig testemen, mikor meghallottam a hangját.

- Nyugodtan folytasd… ígérem még jobb lesz.

- Kuro… méhg… - nyújtotta felém karjait a fekete szépségem és nyakam köré fonva őket lehúzott magához. Csókja édes volt és szenvedélyes, majd átváltott lassabbra mégis követelőzőre. Mindeközben a macska ujjait felváltotta valami más. Akaratom ellenére nyögtem bele a csókba és elváltam gazdám ajkaitól. Úgy láttam, hogy mindketten hagyták, hogy megszokjam a helyzetet, mert épphogy elmúlt a feszítő érzés Nao ismét magához húzott és minden nyögést belém fojtott. Az érzés eszméletlen volt. Mikor éreztem, hogy már megint közel járok elváltak ajkaink és megfeszültek az izmaim. Rögtön utánam Nao is elélvezett, majd a cicus is. Ráadásul Belém! Szerencsére kihúzta a micsodáját és még az utóhatás dolgozott, mikor gazdám mellé feküdtem a vattacsomó pedig mellém.

Reggel akkora fájdalmakkal ébredtem, amilyenekkel, mint még soha. Kutya alakomban nyújtózkodtam épp, mikor egy hatalmas atombomba robbant a fejemben. Percek teltek el és csak bámultam a fehér izére, ami édes gazdám karján helyezkedett el. Ráadásul mozgott! Közelebb mentem hozzá és elkezdtem tappancsommal böködni. Nem reagált semmi, így Nao-t kezdtem el nyalogatni és nyomogatni a lábaimmal. Valójában rámásztam és megtapostam. Ráültem derekára és az arcát figyeltem.

- Ngh… Kuro… szállj már le rólam, nehéz vagy… - jött a nem túl kedves kérdés, mire leugrottam róla és csak néztem rá. Lassan felült, mire a szőrgombóc legurult a karjáról bele a takaróba. Megmoccant.

- Gyháááá… ez még éél!! – lassú mozdulatokkal nyújtózkodott párat, majd elkezdte a mancsát nyalogatni, majd a fejére kenni a nyálát.

- Fúúj… - néztem rá undorodva. – Kitudja mibe léptél bele és azt nyalogatod? – rám emelte a fejét és semmitmondón megszólalt.

- Te meg állandóan a farkadat nyalogatod, meg bármit amit a földön találsz… - majd folytatta a tevékenységét. Gazdám persze csak morgást és nyivákolást hallott ebből a diskurzusból.

- Gyere Shiro adok neked enni. – fogta meg a fehérként, akit már el is nevezett? Nee… nyüszítve néztem utánuk. Lefutottam utánuk a konyhába.

- Kuro gyere ide. – nézett rám Nao azzal az ellenállhatatlanul csodás mosollyal. – Ezentúl, Shiro is velünk fog élni. – mondta örömmel.

- Miii? – reklamáltam most már emberi formámban. - Ezt nem teheted! – alig mondtam ki Nao szemei villámokat szórtak. – Mármint, értem… - mentem össze képzeletben olyan kicsire, mint egy hangya.

- Rendben. – egy ördögi és egyben csodálatos mosolyt kaptam érte. Ez ijesztő… Shiro kijátszva az alkalmat odajött hozzám és belém fúrta a fejét. Egy fehér szőrpapucs és egy ellenállhatatlan szép és aranyos fekete kutyus…

- Khm…

- Máármint… Így tovább éltek hárman „békésen”.

 Vége.

Na persze ezt ti se hihetitek el! Azóta terror az életem! Ez a macska az agyamra megy, ahol tud ott köt belém, ráadásul folyton belém élvez! Különben meg ki engedte meg, hogy azokat a dolgokat tegye velem? Volt mikor Nao nem volt otthon és ez a megáltalkodott dög kikötözött az ágyhoz és valami furcsa izéked tedd belém… ráadásul mind rezgett!! Ezt én nem bírom máár…

- Oh… csak nem az én Kuro-m nyüszít egy kis játszadozásért? Nao mostanában nagyon elfoglalt a munkájával így nem tud játszani veled és velem se… De ugye ezt mi majd megoldjuk… - gúnyos mosoly.

- Neee! A büszkeségem romokban hever… - nyüszítés.

Vége…