Részlet

- Lenyugodtál? – kérdezi teljes nyugalommal a kiterített futonon fekve.

- Nem! Rohadtul nem nyugodtam le! – kiabálom a párnámat püfölve. Még egy kicsit mérgelődve ütök bele párat és megszólalok. – Oké, most már igen… - Fogom magam és hanyatt fekszem, belenyomva arcom a szétvert párnámba. Hátha megfulladok reggelig. Mocorgást hallok oldalamról, majd egy kattanást, ami valószínűleg a lámpa kapcsolója volt, de már így is sötétség vett körül és nehezemre esik felemelni fejemet. Egy ideig még megbirkózom a kevés levegővel, majd oldalra döntöm a gombócot a nyakamon. Lassan kinyílnak pilláim, hogy egy zöld szempárral találkozzanak, amit a holdfénye világít meg. Akkorát lökök rajta, hogy felborul.

- Te hülye vagy? Megijesztettél! Minek lesel ilyen közelről? – teszem kezem mellkasomra, közben őt méregetem.

- Csak megakartam valamiről bizonyosodni, de nem kell ezért orrba vágni. – Dörzsölgeti az említett testrészt.

- Bocs, reflex – mondom lehiggadva. Még mindig ápolgatja magát, amivel kíváncsivá tett, hogy tényleg ennyire fáj-e neki. – Nagyon megütöttelek? – kérdezem aggódó hanggal. Nem felel. Az ágy szélére kúszok, majd letérdelek elé és elveszem kezét. Nem mintha ebben a homályban túl sok mindent látnék. Vizslatom egy ideig és ide-oda mozgatom fejét, amit készségesen hagy. Megvonom vállam és visszakészülök az ágyamba.

- Te jessz-mm! – Egy pillanat alatt ledönt a futonra és befogja a számat, mutató ujját pedig ajkaira teszi, hogy maradjak csendben. Felvonom szemöldököm, de bólintok. Elveszi kezét és az ajtó felé fordítja fejét.

Most meg mi baja?

Íme egy kis részlet a harmadik fejezetből. :3 Már a 9.oldalt írom szóval nem kell sokat várni rá. :D Azért mégis sokat számít az a fél óra szünet a munkahelyen és az, hogy laptopom lett. :'D

További jó időtöltést. ^^