Élménybeszámoló ésatöbbi...

Sziasztok drága olvasóim~

Mondjuk ki kerek-perec. Elhanyagoltam mostanában az oldalt. Őszintén szólva, csak lenni akartam és semmit se csinálni. Ígértem egy élménybeszámoló a kis kirándulásunkról a nagyvárosban. Akkor kezdjük.

Pénteki napon fél 11-kor hazaérkeztem a munkából. Természetesen este. Gyors bekaptam valamit, letusoltam és irány az ágy. Miért is ne, egyszerre nem tudtam aludni, akármilyen fáradt voltam. Előzőleg 3 órára állítottam az ébresztőt, de gondoltam felesleges olyan korán kelnem ezért lett belőle fél 4, mert már mindent bepakoltam, ami kellhet.

Reggel olyan kómában voltam egy-két percig, hogy azt se tudtam miért kellett felkelnem. Amikor tudatosult kipattantam az ágyból és kszülődtem, hogy elérjem a vonatot. Fél óra múlva már sétáltam az állomás felé egy energiaital társaságában, ami tulajdonképpen annyira nem is esett jól. A lényeg, hogy elég éber voltam, ahhoz képest, hogy mennyit aludtam. Sikeresen előbb érkeztem, mint a vonat, de ki gondolta volna, hogy negyed órát még pluszban ott kell várni rá, mert késik. Na köszönöm szépen. Szerencsére a csatlakozás megvárt minket, akik átszálltak rá, de most komolyan... Nagyjából 20 perces a út, és negyed órát késik a vonat? Ez elég vicces. Ezen túllépve elértem a csatlakozást és mehettem Sopronba, ahol kocsival felvettek barátnőmék. Go BP!

Útközben is megittam egy energiaitalt, de másik fajtát, ami már jobban esett, mint az előző. Egyszer álltunk meg egyet kajálni, mert kiderült, hogy senki nem evett reggelit, így egy kis pihi volt félúton.

Épp beértünk BP-re álltunk félórát egy dugóban, mert csinálták az utat, vagy inkább az egész utcát... Mikor végre kikeveredtünk kereshettünk szállást, mert volt egy kis keverés ezért nem tudtunk előre foglalni. A negyedik vagy ötödik nekifutásra sikerült egyet találnunk, ami nem volt tele. Még az ára is jó volt 4 fő részére! A vicces ebben az, hogy ha kicsit tovább sétálunk egy utcában, akkor megtaláltuk volna elsőre... Na mindegy, a lényeg, hogy sikerült!

Mivel délután tudtuk csak átvenni a kulcsot elmentünk egyet sétálni. Igen, nem kocsikáztunk, hanem metroztunk inkább, úgy volt a biztosabb. Barátnőm kérésére elmentünk a "Barátok közt kaput" megnézni. A drága párja pedig egész nap ezzel piszkálta, hogy "eljöttünk megnézni egy kaput, otthon majd nézheted a kaput, nem elég?" meg ehhez hasonlókkal. :D

Az én kérésemre meglátogattuk a Westendet, ahol találtam anyumnak egy smile-s párnát. Nagyon cuki! :D Névnapjára kapta. :3 Nagyjából ennyiből állt az egész nap, mert elég hamar eltelt, míg sétálgattunk. Másnap az állatkertet céloztuk meg, ahol vettem magamnak egy plüss rókát, mert a környékünkön sose találok. Öcsémnek pedig egy makis mágnest, mert mondta, hogy hozzak valami mágnest. >< 

Mindezektuán még elmentünk a Westendbe, ismét. Barátnőm még akart valamit venni, és apósa is. Megvették ők a dolgaikat és nagyjából 4 körül indultunk vissza, hogy én még utazzak másfél órát vonattal haza.

Mind a két napot végigfotóztuk kábé és lejártuk a lábunkat, de megérte!

Másnap reggel mehettem ismét melózni, hihetetlen. Bár csak azon a héten dolgoztam (szerda-csütörtök kivételével) következő hétfő reggel hazajöttem nem tudtam lefeküdni, mert jött a szerelő és csak én voltam itthon. Elvileg 8-9-kor jött volna, de mégse mert fél 11 körül toppant be. Elhiszitek, hogy mennyire örültem neki? Ugye, hogy nem... Mikor végre sikerült lefeküdnöm aludni, na ott végem volt és késő délután ébredtem fel. Csak egy bökkenő volt. Nem bírtam kikelni az ágyból. Amint felpróbáltam volna ülni olyan fájdalom volt a hátamban, hogy majd elbőgtem magam. Aztán egy ideig mozdulatlan maradtam, míg elmúlt a fájdalom és ismét megpróbáltam legurítani magam az ágyról, vagy legalább a szélére ülni. Sikerült felülnöm, de nem bírtam úgy maradni, csak ha megtámasztottam magam, de úgy is nehezen. Szerencsére másnap nem mentem dolgozni, de még akor is fájt, így vettem be fájdalomcsillapítót, ami annyira hatott, hogy nem mindenegyes lépés fájt, de azért bőven megvolt a fájdalom. Szerda reggel aztán betelefonáltam, hogy nem megyek így be, mert nem tudok emelni.

Nos, mostnra már eléggé enyhült, de ma még itthon vagyok és csak holnaptól megyek melózni. Bár még el kell intéznem pár dolgot. 

Akik suliba mennek kitartást! Akik pedig dolgoznak azoknak is kitartást küldök! :D

Sayonara~