Eltelt több, mint két hét és bejegyzésnek nyoma se. Nem mondom most már, hogy ez nem mehet tovább, mert amikor kedvem van és erőm, akkor írom le azt amit szeretnék. Gyorsan összegyűjtöm a fejemben az érdekesebb/fontosabb dolgokat.
Kezdjük azzal, hogy azt se tudtam hol áll a fejem. Amiket el kellett intéznem az a személyim megújítása. Szerencsére sikerült megcsináltatnom és már nálam is van a kis kártya. :D Leginkább az nehezítette meg a dolgom, hogy én nagyban elterveztem, hogy megyek megcsináltatom a szabi utáni héten. Aha, egész hetet végig dolgoztam. Persze, így kell kezdeni... Hulla fáradt voltam, gondoltam mért is ne belefér még a következő hétbe, szóval az utolsó pillanatra maradt...
A lényeg, hogy megvan és kész!
Közben történt pár dolog. Anyum térdét műtötték így a hónap második felében itthon volt ugyan, de nagyon tudott itthon se tevékenykedni, szóval a javarésze rám maradt, mégha besegített is öcsém, azért mégis fárasztó úgy hazajönni, hogy itthon még vár a munka, amit eddig anyuval osztottunk el. Ezeken túl jutottunk szerencsére, de közben betoppant hozzánk egy új tag, akit instán már megcsodálhattatok. Imádom a kis dögöt, de az elején ment a nyüszögés és az, hogy "anyu nem tud pihenni miatta". Na szuper, ezt is elcsesztem, mert én meg öcsém mondtuk, hogy ellesznek. Mikor idehozták csak a barátkozás ment és a jelölgetés a részéről... Mostanra kezd erről szerencsére leszokni, viszont még próbaidős nálunk, szóval, ha a drága kutyusok nem akarnak megférni egymás mellett, akkor nem biztos, hogy maradni fog. De pár nap alatt annyira a szívemhez nőtt a kis mamlasz... :( Talán ez most kicsit zavarosnak hangzik... A lényeg, hogy még megy a féltékenykedés a két kutya közt. Olyanok, mint mi öcsémmel, montam anyumnak. mégis itthon hagy minket ketten. :D
Még meglátjuk mit produkálnak, mert jó lenne, ha nem kellene azért aggódnunk, hogy pár órára itthon hagyjuk őket, akkor vagy hiszti lesz vagy egymásnak ugranak. Bár mondták, hogy próbáljuk meg külön tenni őket arra a pár órára.
A napokban még a munkahelyemen is feszült volt a hangulat. Ami szerencsére már elmúlt szerdától... A lényeg, hogy megint azzal a személlyel kellett együttműködnöm, akivel egyszerűen nem bírunk egymással dolgozni. Bármit csinálhatok ő minden vacak miatt elkezd papolni nekem. Végül azt kaptam meg, hogy ilyen munkatárssal még nem volt dolga. Hát egészségére. Elhiheti, hogy nekem se a szívemcsücske. De szerencsére szerdától mással vagyok párban és szinte végigröhögjük a műszakot. Még ha hibát is találunk nem kezdünk el idegeskedni, hanem segítünk a másiknak és hülyéskedünk. Érdekes, hogy mással megy az együtt dolgozás....
A napokban ismét kedvet kaptam a fiction olvasáshoz! Méghozzá a Reach-et kezdtem el Kecsytől ismét, bár tudom, hogy nincs befejezve, de egyszerűen imádom ezt a történetet. SasuNaru párosítás, ami az első és még mindig kedvencem~
Egy a történetben "fellelhető" zene szám. Ahogy olvastam a részt megtetszett. :D